Elte rettentő gyors pénz. AZ ASZEMANTIKUS HATÁROZÓI VONZATOK

Részlet egy készülõ regénybõl Mi is változunk, persze, hogy változunk, gondolta Laczkó Péter. És nemcsak a gondolkodásunk, a tudatunk, a véleményünk változott emberekrõl, emberi kapcsolatokról, a világról, néha szinte észrevétlenül, máskor meg mintegy kirobbanó viharként, egyik pillanatról a másikra, és megváltozott vele a helyzetünk, a sorsunk is. Vagy paradox módon akár jobbra is? És azt se tudta olykor eldönteni, hogy tulajdonképpen mi a rosszabb, mi a jobb?

És ennek mi a fokmérõje? Valóságos vagy álságos csupán? Álmok, vágyak, nagy fogadkozások, ölelések, fenékberúgások Szküllái és Kharübdiszei közt hányódunk, és mikor és melyik elte rettentő gyors pénz az a szikla, melyik volt az a csendes öböl, mikor és hol volt az a vihar, merengett fél évszázad múltán is Laczkó Péter, ahol sorsunk gellert kapott, vagy ahol hajónk jobb irányba fordulhatott? Talán éppen az a koloniálbútorokkal berendezett minisztériumi szoba, ahol Kalmár Aurél azt mondta neki: — Ez így nem megy.

Nem volt ebben semmi meglepõ, a professzor évek óta kitüntette megkülönböztetett figyelmével. Papp Elte rettentő gyors pénz adjunktusnak — aki hamarosan docenssé lépett elõ — gyakran mondogatta: támogatni kell ezt a tehetséges, fejlõdõképes munkáskádert.

Alakja, kifejezőeszközei:

És ilyenkor még azt is hozzátette: — Hidd el, kérlek, ezzel én nemcsak a korszellem követelményeinek engedek. Megszokott udvariasságához ez alkalommal azonban valami, szinte már eltúlozott elõzékenység, alig leplezhetõ zavar is párosult. Fehér köpenyét fel se vette még, elegáns szürke öltönyében sietett Bíró Júlia elé, tágas szobájának csaknem a párnás ajtajáig; kávét elte rettentő gyors pénz a doktornõnek is, szólt ki telefonon a titkárnõjének, aztán egy ideig elte rettentő gyors pénz hümmögött, gondterhelten simogatta jól ápolt hófehér, hegyes kis szakállát.

Olyanokat is mondott, hogy a klinika steril világán kívül Aztán lehalkította hangját, mintegy bizalmasan közölte: — Megígérték, én magam ragaszkodtam hozzá, hogy olyan körzetet kapjon Végül kimondta: — Azt hiszem, a tudományos pályámnak befellegzett. A elte rettentő gyors pénz Hiszen az a te ötleted Sután, értelmetlenül kongtak Laczkó Péter szavai a konyhában; felesége a gáztûzhely fölé hajolt, a rántottát kavargatta a serpenyõben. Aztán levette a szemüvegét, a pulóverje aljába törölgette.

Faltam, újra meg újra elolvastam az akkoriban olyan divatos opció műhely, megható orvosregényeket, az El Hakim-ot, a Réztábla a kapu alatt-ot meg a többit, olyan orvos akartam lenne magam is, aki ha segíteni kell, nem kíméli magát, fogja a táskáját, hóban, esõben, viharban, éjjel-nappal rohan a betegeihez, gazdaghoz, szegényhez egyaránt, mert életet kell menteni, olyan orvos, aki nem elte rettentő gyors pénz akar, nem szobatudós És aki milliókon tud segíteni?

De ez most nem a tréfa ideje volt. Másnap este ment fel hozzájuk, október vége óta elõször, Papp Márton. Telefonon jelentette be szándékát. Elegáns volt most is, elte rettentő gyors pénz öltönyben, februárban, ezerkilencszázötvenhét februárjában nagy virágcsokorral érkezett. Péter se lett igazgató. Nem is lehet, nem is lesz soha. Csak tanít. Péter tanítani szeret, nem igazgatni. És írni fog, írni megint.

Tett októberben néhány könnyelmû kijelentést.

Mennyi az életed ára? | ELTE Online

És elte rettentő gyors pénz is elõszedték valahonnan, hogy a kormányzót is kezelte annak idején Hogy maga milyen tüntetõen viselte a nemzeti színû kokárdát Ami annál is felháborítóbb Hát a prof, akinek a tudását, az érdemeit, ugyebár, nem óhajtom kétségbe vonni, megijedt, a bátorság nem éppen fõ erénye Laczkó Péter nézte a feleségét, Juli arca hol elsápadt, hol kipirult, régebben is többször észrevette ezt, amikor Papp Márton belelendült a legújabb kutatások, elte rettentő gyors pénz a híres angol orvosi folyóirat, a Lancet valamelyik cikke, vagy akár egy új színházi bemutató ismertetésébe.

Közvetlen felettesének könnyedsége, eleganciája kétségtelenül imponált neki, no meg a tudása és az a természetes elõzékenysége is, amellyel egyszerûbb környezetbõl jött, a tudományos kutatás területén még igazán kezdõ fiatal kollegináját az elsõ percektõl fogva szárnya alá vette. Volt Juli tekintetében valami, gondolta ilyenkor Laczkó Péter, a fiatal diáklányoknak tanáruk, vagy nem egy nõi beosztottnak a fõnöke iránt érzett, olykor titkolt, olykor meg romantikusan felszínre törõ, gyakran szerelembe torkolló rajongásából.

Összefolytak, egymásba kavarodtak hangok, tekintetek, szavak, disszonanciák. Mi hiányzik neked?

De nem kérdezte meg, ezt se kérdezte meg Julitól, sem akkor, sem késõbb, soha. Éltek, dolgoztak, úgy érezték, tisztességesen ebben a megválthatatlan világban, szerették egymást õszintén, tisztességesen, megbékélten immár azzal is, hogy gyermekük nem született. Arról a Super Spasmolyticum-ról, ahogyan Juli annak idején emlegette azt a csoda görcsoldót, nem beszéltek többé; forgalomba kerültek már új, hatásosabb gyógyszerek is, nem egy közülük Bodonyi Xavér professzor és munkatársai kísérletei nyomán.

Juli pedig gyógyított, lelkesen, fáradhatatlanul. Mindig errõl álmodtam, mindig erre vágytam, mondta, és nem hazudott. Sose hazudott. A kérdéseivel sem. Mert ha Laczkó Péter késõbb, több mint fél évszázad múltán visszagondolt életének erre a szakaszára, valami hiányt is érzett, soha meg nem fogalmazott, talán meg sem fogalmazható ûrt, szinte észrevehetetlen, ritkuló, el-letünedezõ, majd visszalopakodó ködöt maga körül.

Japán Szakos Tanulmányaim | ELTE Japán, Josai tanulmányok Japánban és KRE Japanológia mesterszak

Az a boldogság, amirõl sokkal késõbb beszélt egyszer Zsuzsikának, az az õszintén bevallható, bevallott boldogság, a megnyugvás, az értelmes élet megközelíthetõ teljességének érzete régen szertefoszlott. Tudja a fene!

Tudja a fene, hogy mi az. Szerette Julit. Szeretett tanítani.

Szerették, legalábbis úgy hitte, a diákjai is. Jávor Sándor nevû, földrajz-biológia szakos új igazgatója megbecsülte, legalábbis nem piszkálta.

Sem párttagsággal, sem mással.

ELTE Japán, Josai tanulmányok Japánban és KRE Japanológia mesterszak

Egy május végi vasárnapon Juli javasolta, hogy menjenek ki a Római partra. Mindig úgy csillogott a szemed, amikor arról beszéltél, hogy volt egy Neumann nevû jómódú osztálytársad, valami tarhonya- vagy makarónigyáros fia, és volt azoknak egy kétpár evezõs kilbótjuk a Dunán, és néha téged is meghívtak, és te mennyire élvezted az evezést Volt egy kis titokban erre megtakarított pénzem.

Születésnapi meglepetés. Én is megtanulok evezni. És alig három évvel azután, hogy elkerült a klinikáról, Juli egy este azzal lepte meg Pétert: — Itt a minisztérium hivatalos értesítése. Tagja leszek a magyar delegációnak.

Papp Marci javasolt, õ intézte el. Berlinbe utazunk. Kelet-Berlinbe természetesen, a szocialista országok orvoskongresszusára. Nekem is elõadást kell tartanom.

Egy körzeti orvos tapasztalatai Budapest egyik munkáskerületében. És te is elkísérhetsz, velünk jössz te is. Ezt is Papp Marci intézte el.

Csoda, ugye? Én még sose voltam külföldön! Doktor Bíró Júlia és férje, Laczkó Péter. Hát nem örülsz? Sütött a nap Berlinben is, szürkék voltak mégis az utcák, a Friedrichstrasse, a híres Alexanderplatz, helyenként még romos épületek, foghíjak a már rendbe hozott házak közt, sivár volt a vadonatúj szálloda is.

A kongresszus vége felé, Juli egyetlen szabad délutánján együtt járták az utcákat. Juli két küldött társa valahogy elmaradt mellõlük, õk pedig egyszerre csak ott találták magukat az S-Bahn-nak, az egész óriási várost abban az évben még akadálytalanul átszelõ gyorsvasútnak egyik állomása elõtt.

• Internetes jövedelemmítosz vagy valóság
• Mint úgynevezett egyetemi ember az is volnék, ha már meg kell határoznom magam, miért is ne, mibe kerülmost fel kellene háborodnom, és tüzes, kegyetlenül gunyoros cikkekben ostoroznom a kormányzati rövidlátást, a fukar és szûk látókörû oktatásirányítást, a méltánytalan és értelmetlen elbánást.
• Petovári Anna Megjelent:
• Mennyibe kerül egy ösztöndíj?

Hivatalosan, írásban akkor még senki sem tiltotta meg nekik, hogy átutazzanak a nyugati városrészbe, de szóval, arckifejezéssel, szocialista öntudatukra hivatkozással félreérthetetlenül tudomásukra hozták: ne tegyék, az ilyesmi súlyos következményekkel járhat.

Ott álltak hát abban a szürke utcában, majd egymásra néztek, elnevették magukat, mint két vásott gyerek, és egy perc múlva máris a vonaton ültek. Nyugat-Berlin szívében szálltak ki. Szédítõ volt a forgalom, a több sávban haladó autók egymásba érõ sorai, a tömeg a járdákon, a Kurfürstendamm teraszain kávézó, jól öltözött emberek, az áruval zsúfolt elte rettentő gyors pénz, az új, modern épületek; bementek egy nagy áruházba — a pénztárnál tábla hirdette, hogy elfogadnak keleti márkát is —, Juli a megtakarított napidíjából játékokat vett Teri gyerekeinek: igazi futball-labdát, kisautót, babákat, mackókat, az összes maradék pénzükért, aztán megint csak sodródtak a már kivilágított utcán, itt-ott amerikai, francia meg angol egyenruhák is feltûntek a tömegben, majd vissza az S-Bahn-állomására, s alig néhány perc múlva, kezükben a nyugat-berlini áruháznak a keletrõl átruccant vevõk számára elõzékenyen cégjelzés nélküli — hogy odaát szemet ne szúrjanak árulkodó vásárlásukkaljellegtelen papírba gyömöszölt csomagjukkal szívdobogva, bûntudattal siettek vissza a szállodába.

Mintegy három évtized múltán mondta el egyszer Juli, akkor már nevetve, hogy ott, Nyugat-Berlinben, a Kurfürstendamm forgatagában járva, mennyire megrémült.

A háború ugyan már régen véget ért, de az igazi béke, amikor nemcsak a mától, hanem a holnaptól sem kell rettegni még váratott magára.

Körülöttük az a színes, nyüzsgõ, gondtalannak tûnõ világ, autók, kávéházak, amerikai, angol katonák — és akkor ott, eszébe jutott, ilyen egyenruhát viselt évekig, még nem is olyan nagyon régen, Péter is, hátha egyszerre csak azt mondja: nekem elegem volt, mindenbõl elegem van, Isten áldjon, de én pénzt keresni a videóból elmegyek!

És azzal eltûnik a tömegben. Még egyet köhintett az idõs Laczkó Péter, Juli éppen a fürdõszoba felé indult, amikor utána szólt, nevetve, de olyan furcsa, rekedt volt a hangja: — Miért mentem volna el? És miért éppen én?

Magyar Narancs - Publicisztika - Kálmán C. György: ELTE-bajok

Neked inkább eszedbe juthatott volna. A te foglalkozásod jobban konvertálható! Juli visszafordult és könnyedén meglegyintette az arcát.